2 Corinthians 11
1 PÁL KÉRI A KORINTHUSIAKAT, HOGY TŰRJÉK EL BALGATAG DICSEKEDÉSÉT Óh, bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis balgatagságot; de hiszen (tudom, hogy) tőlem el is tűritek.
2 Mert isteni buzgósággal buzgólkodtam érettetek, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, az egyetlenegynek, hogy mint egy szűziesen tiszta hajadont állítsalak titeket Krisztus elé.
3 Félek azonban, hogy amint a kígyó az ő álnokságával megcsalta Évát, azonképpen a ti gondolataitok is megrontatnak és eltéríttetnek a Krisztus iránt köteles őszinte hűségtől.
4 Mert még azt is nyugodtan eltűritek, hogy ha valaki (apostolként) hozzátok megy és más Jézust hirdet és nem azt, akit mi hirdettünk, vagy hogy ha más lelket vesztek, és nem azt, akit (általunk) vettetek, vagy hogy ha más evangéliomot kaptok, és nem azt, amelyet (tőlünk) már kaptatok.
5 Mégis azt gondolom, hogy én semmiféle tekintetben sem vagyok alábbvaló, mint azok a ti „nagyonnagy apostolaitok\.
6 Mert ha nem értek is az ékesen szóláshoz, de művek vagyok az evangéliomi ismeret dolgában; sőt azt teljes egészében közöltük valamennyiőtökkel.
7 PÁL VÉDI APOSTOLI MÉLTÓSÁGÁT; HANGSÚLYOZZA, HOGY ÖNZETLENÜL HIRDETTE AZ EVANGÉLIUMOT; KIKEL A SÁTÁN SZOLGÁI ELLEN Avagy bűnt követtem el azzal, hogy megaláztam magamat azért, hogy ti (pogány bűnökből tiszta keresztyén életbe) felemeltessetek azáltal, hogy Istennek evangéliumát ingyen hirdettem tinéktek?
8 Más eklézsiákat megsarcoltam azzal, hogy támogatást fogadtam el tőlük csak azért, hogy titeket szolgáljalak;
9 amikor pedig nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek; mert ha szűkölködtem, megsegítettek engem azok az atyafiak, akik Mákedoniából érkeztek; minden tekintetben vigyáztam hát arra és ezután is vigyázni fogok, hogy ne legyek terhetekre.
10 Amilyen bizonyos, hogy Krisztus igazsága énbennem van, olyan bizonyos, hogy Ákháia vidékein ez a dicsekedés nem fog énbennem elnémulni.
11 És miért nem? Mert nem szeretlek titeket? Az Isten jól tudja.
12 De amit most teszek, azt ezután is tenni fogom azért, hogy elüssem az alkalomtól azokat, akik minden alkalmat megragadnak, hogy azzal dicsekedhessenek, hogy ők olyan „apostolok\, mint mi vagyunk.
13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, és olyanná változtatják el magukat, mintha Krisztus apostolai volnának.
14 Ez nem is csoda; hiszen maga a Sátán is olyanná változtatja el magát, mintha a világosság angyala volna.
15 Nem valami különös dolog tehát az, ha a Sátán szolgái is olyanná változtatják el magukat, mintha az igazságosságnak (krisztusi kegyességnek) szolgái volnának; de a végük olyan lesz, amilyent cselekedeteik szerint érdemelnek.
16 PÁL MÉG EGYSZER KÉRI, HOGY TŰRJÉK EL DICSEKEDÉSÉT Ismét mondom: azt ne gondolja valaki, hogy én esztelen vagyok; de ha mégis azt gondolja, fogadjatok be engemet úgy is, mint valami esztelent, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
17 Amit most mondok, nem az Úr értelme szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha már benne vagyunk ebben a dicsekedésben.
18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, hadd dicsekedjem azonképpen én is.
19 Hiszen ti örömest eltűntek az eszteleneket, minthogy okosak vagytok;
20 mert eltűritek, ha valaki titeket leigáz, ha valaki rajtatok élősködik, ha valaki titeket zsákmányul ejt, ha valaki köztetek gőgösen viselkedik, ha valaki titeket arcul csapdos.
21 Szégyenkezve bevallom: nékünk ilyesmihez nem volt erőnk. Ha azonban némely ember merészel dicsekedni, - esztelenül szólok, - akkor én is merészelek.
22 MIVEL DICSEKEDIK PÁL? SZÁRMAZÁSÁVAL, APOSTOLI SZOLGÁLATAIVAL, SZENVEDÉSEIVEL, AZ ÚRTÓL VETT KIJELENTÉSEKKEL ÉS GYÖTRŐ BETEGSÉGÉVEL Héberek ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahámnak utódai ők? Én is!
23 Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább az vagyok! Mert igen sokat fáradoztam, igen sokszor bebörtönöztek, szertelenül sok verést elszenvedtem, gyakran forogtam halálos veszedelemben.
24 A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést,
25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek; háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjjel és egy nappal hányódtam a nyílt tengeren;
26 gyakran voltam úton, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben saját népem körében, veszedelemben pogányok közt, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt,
27 fáradságban és megerőltető munkában, virrasztásban gyakorta, éhségben és szomjúságban, böjtölésben gyakorta, hidegben és mezítelenségben.
28 Végül, - hogy sok egyebet ne is említsek, - napról-napra reám nehezedik az összes eklézsiákkal való törődés.
29 Ki gyenge, hogy én is vele együtt gyenge ne volnék? Eshetik-é a bűn csapdájába valaki úgy, hogy vele együtt engemet is ne égetne a szégyen?
30 Ha dicsekednem kell, erőtlenségemmel fogok dicsekedni.
31 Az Úr Jézusnak Istene és Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32 Damaszkuszban Áretász királynak helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon;
33 de az emberek a kőfalban lévő ablakon át egy kosárban leeresztettek engemet, és így elmenekültem a kezéből.